Rohanó reggelek? Versenyfutás az idővel?
Kapkodás, kiabálás a gyerekekkel, hogy gyorsabban öltözzenek, gyorsabban reggelizzenek?
Nincs meg a slusszkulcs, és reggel derül ki, hogy este szülői lesz?
Ismerős?
A gyerekek életük legfontosabb szféráiban magukra hagyottak, a sebek, amelyeket elsősorban a családi élet és az iskola kudarcai ütnek, kezeletlenül szorongásokká, indulatokká mérgesednek és ez a lelkiállapot fogékonnyá tesz a képernyőről áradó durva erőszakra, a könyörtelen agresszivitásra- olvashatjuk Ranschburg Jenő: Szemben a képernyővel c. tanulmányában.
Azok a fiatalok, akiket gyakran megdicsérnek a szüleik és a körülöttük lévő felnőttek, sokkal magabiztosabbak, jobb az önértékelésük.
Sokkal hamarabb indulnak meg a jó és pozitív dolgok irányába, mert támogatva és biztatva érzik magukat. Nagyon egyszerű elsajátítani, hogyan kell jól megdicsérni egy tinit, addig kell gyakorolni, amíg be nem rögzül, és természetessé nem válik.
Íme, néhány tipp, hogyan kezdjen neki
Féltés, aggodalom, büszkeség kavarog a szülőkben, amikor először látják ünneplőbe öltözött gyermeküket az iskolapadban. Az ő higgadt, és mindig a gyerek hosszú távú érdekeit szem előtt tartó magatartásuk sok későbbi tanulási problémát megelőzhet.
1. Ne csináljunk túl nagy felhajtást az iskolakezdés körül, ne nyomasszuk ilyesmivel: "majd megtudod, mi a magyarok istene, ha iskolás leszel", "ott nem rendetlenkedhetsz, majd a tanító néni megnevel" de arra sincs szükség, hogy "ott megmutathatod, mit tudsz, mert te már okos, iskolás nagyfiú vagy". Illúziókba se ringassuk: az iskola nem a "Csodák Palotája": az osztályban ő egy lesz a sok közül, nem lesz a középpontban, mint a családban. Ezt is meg kell tanulnia - az iskolaérettség része az alkalmazkodás képessége, a kudarcok tűrése.